2013. június 24.

Hiányzol



Tudtam, hogy sajnos eljön a nap, de most mégis más, mégis olyan hirtelen jött. Múlt csütörtökön délelőtt tartottuk a júliusi laseres hetek sajtótájékoztatóját, ahol már többen kérdezték, hogy tényleg igaz-e. Így értesültem a szomorú hírről, hogy Dóra már fentről vigyáz ránk.
Régóta ismertük egymást, már amennyire rég lehet ennyi idősen. Gyerekkoromban sok versenyen vettem részt, ahol mint versenyrendező vagy versenybíró működött közre, különösen BYC-es és szövetségi eseményeken. Már akkor mindig közvetlen, barátságos és segítőkész volt, ezzel kitűnt az akkori kollégái közül. Úgy emlékszem rá, mint ahogyan most elvárjuk, hogy egy versenyrendező viselkedjen: bármikor lehetett tőle kérdezni, bármikor tudtunk egy jót beszélgetni.


Egy közös versenyrendezés alkalmával
Aztán később, amikor én is elkezdtem versenyeket rendezni, bíráskodni, kollégák lettünk. Rengeteget köszönhetek neki az indulásom kapcsán: segített beilleszkedni az új környezetbe és tapasztalataival, történeteivel, intelmeivel sok motivációt adott. Most is látom azt a szüntelen jókedvet és lelkesedést, ahogy reggelente megérkezett a BYC-be az emeleti versenyirodába. A rendezőhajón egyszerre mérte az időt, húzta a lobogókat, néha még a jegyzőkönyvet is ő vezette és folyamatosan biztosított arról, hogy jó döntéseket hozok.



A tavaly tavaszi versenybírói továbbképzésen még nem is sejtettem, hogy baj van. Megbeszéltük a nyári terveket, készültünk a szezonra. Két-három hónappal később találkoztunk újra, de még akkor sem értettem a helyzetet, csak furcsa volt, hogy lemondta az összes felkérését a szezonra. Ekkor láttam utoljára, habár állapotáról folyamatosan érdeklődve bizakodtam, hogy lehet még jobb.
Távozásával újra sokkal szegényebb lett szeretett sportunk, nagyon hiányozni fog. Emlékét megőrizve azonban tovább kell építkeznünk azért, hogy folytassuk a munkát az általa is inspirált úton.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése