2016. szeptember 1.

A reggeli futamok bajnoksága

#PROlife
Fotó: Pál Béla, Béla további képeit itt találjátok...
Valószínűleg sokan így fogunk emlékezni a 2016. évi vitorlásszezon Nagyhajós Országos Bajnokságainak első fordulójára. A rendszerint reggel érkező keleti szelet több alkalommal sikeresen lovagoltuk meg, így minden osztályban legalább nyolc futamot tudtunk rendezni, ami a végeredmény két kiesővel történő számítását tette lehetővé. Az év legösszetettebb hazai eseményén versenyvezetőként működtem közre. A mai bejegyzésemben igyekszem némi bepillantást engedni a színfalak mögé, hogy mi is történt az elmúlt hétvégén a rendezői oldalon.



Kezdjük kicsit távolabbról a történetet, mert nem magától értetődő az eseményben betöltött szerepem. A Magyar Vitorlás Szövetség már harmadik éve törekszik arra, hogy a régi időkhöz hasonlóan, közös eseményekbe gyűjtse a nagyhajós országos bajnokságokat. Az ilyen közös bajnokságok rendezésének előnye, hogy kevésbé terheli az amúgy is zsúfolt versenynaptárt, illetve az esemény, mint termék, megfelelő előkészítő szervezőmunkával és médiakörnyezettel hatékonyabban eladható támogatók felé úgy, hogy ez méltóképp mutassa be a sportágat a vitorlázók és a mindennapi emberek számára. A közös bajnokságok elvitathatatlan kihívása a komplexitás növekedése, ami erősen koordinált előkészítő és lebonyolító munkát kíván meg. Az osztályok idén két hétvége közül választhattak a bajnokságuk időpontját tekintve. A jelentkezések nem egyenlően oszlottak meg, így az első verseny sokkal több osztályt vonzott. A múlt héten végül 12 osztály számára rendeztünk négy versenynapos bajnokságot, 4 osztály számára pedig kétnapos ranglistaversenyt.
A Versenyrendező és a Versenybíró Bizottságok, látva a jelentős kihívást és a kezdeti előkészületeket, június elején egyeztetést tartottak, és jobbító szándékú javaslatokat fogalmaztak meg a szervező bizottság felé. A javaslatok alapján július elejére elfogadásra került a lebonyolítással kapcsolatban néhány alapvetés, és ekkor jelöltek ki engem versenyvezetőnek. Egy részletes ütemterv kidolgozását, és annak megvalósításában vállalt aktív közreműködésemet várták el. Manapság sokkal kevesebb versenyt rendezek, mint pár évvel ezelőtt, de az itt tapasztalható a sokszínűség és bonyolultság óriási kihívásként mutatkozott számomra. A külföldön látott hasonlóan összetett versenyekből (például Sailing World Cup) merítettem sok inspirációt, amikor újra nekikezdtünk a tervezésnek.


A közreműködők csoportképe
Fotó: Szabó Leo
Egy ilyen sokpályás esemény versenyrendezőségének a hierarchiája jellemzően úgy alakul, hogy az egész csapatot az egyes versenyrendező csapatoktól független versenyvezető irányítja, aki felelős a teljes esemény szakmai lebonyolításáért, az egyes pályák közötti koordinációért. Ezen a versenyen közel hetvenfős versenyrendező csapatot kellett vezetni. A versenyterületeken közreműködő egyes kisebb csapatokat a pályafelelősök irányítják, akik a saját versenyterületükön felelősek a futamok lebonyolításáért. A döntési helyzetek nagy része esetén önállóan határoznak, időnként azonban kikérték a véleményemet, a verseny egészét érintő döntésekben pedig csak az én jóváhagyásommal tevékenykedhettek. Az adminisztratív hátteret egy önállóan, a versenypályákkal együttműködve üzemelő versenyiroda biztosította, ahol valós időben készültek az eredmények, és ahol ügyeket lehetett intézni, valamint ahol ráláttak az egész esemény aktuális állására.
A versenykiírás mellett részletes versenyutasítást készítettem, amelyet hosszasan egyeztettünk, javítgattunk a pályafelelősökkel, a szervező bizottsággal és az osztályokkal, hogy a lehető legjobbat kaphassa mindenki. A közreműködők aktív és gyors visszajelzéseknek köszönhetően gyorsan fejlődött a dokumentum, amelyet a verseny hetének hétfőjén publikáltunk. A sokpályás rendezés megkövetelte, hogy a versenyrendező csapatok egységes irányelvek szerint rendezzék a pályákat. A World Sailing hasonló anyagát mintaként tekintve, ennek támogatására készült el a Versenyrendezési irányelvek című dokumentum, ami segítette átláthatóvá tenni a működésünket. A pályafelelősök aktív vitapartnerek voltak az irányelvek kialakításában, és mivel mindenki részesének érezte magát a megalkotásukban, sokkal egyszerűbb volt elérni, hogy minden csapat a lehető legjobban kövesse ezeket. A versenyrendezőség koherens munkáját két további belső használatú dokumentum segítette. Az Adminisztrációs folyamatok leírta, hogy milyen ütemezésben, milyen szereplőkkel tartunk megbeszéléseket, hogyan kezeljük a papírmunkát, és hogy hogyan lesznek eredmények a vízen készült adatokból. A kétoldalas Viselkedési kódex pedig olyan alapvető szabályokat fogalmazott meg, ami a csapat egységes megjelenését segítette úgy, ahogy az egy sporteseményen elvárható.


Ezen az eseményen is Bravoval... #bravoboats
Fotó: Pál Béla, 
Béla további képeit itt találjátok...
A megbeszéléseket hierarchikusan bonyolítottuk, azaz rendszeres közvetlen megbeszélések csak közöttem, a pályafelelősök és a versenyiroda között, illetve a pályafelelősök és csapataik között voltak. A versenynapokon minden reggel megbeszélést tartottunk a pályafelelősökkel és a versenyirodával, hogy a napi terveket egyeztessük. A teljesítményünk és a tapasztalataink kiértékelése céljából, minden délután, ahogyan az összes pályafelelős befejezte a vízi tevékenységét, újabb megbeszélést tartottunk a versenyirodán. Ezeknek a megbeszéléseknek volt témája a másnapi program megtervezése, illetve a szükséges közlemények előkészítése is.
A verseny hivatalos hirdetőtáblája a versenyiroda mellett került felállításra. Tekintve, hogy a versenyen több különböző kikötőből vettek részt hajók, az információáramlás hatékonysága céljából – nemzetközi mintára – egy jól strukturált online hirdetőtáblát alakítottam ki, amit a verseny alatt végig sikerült maradéktalanul szinkronban tartani a fizikai hivatalos hirdetőtáblával. Habár ez a felület nem számított hivatalos hirdetőtáblának, a versenyzők megbízhatóan támaszkodhattak az itt elérhető információkra. Az online felület elérhetőségét a versenyközpontban több helyen is QR kóddal hirdettük.
Az eredményszámítást a versenyiroda központilag végezte az összes versenyterület számára. A vízen dolgozó csapatok megosztott Google mappákba töltötték a rajtbüntetéseket és a célbírói jegyzőkönyveket. Az információk beérkezését követően a versenyiroda ezeket felhasználva készítette el az aktuális eredményeket, amelyeket az osztályok egyes csoportjai számára futamonként tette közzé a hivatalos hirdetőtáblán és az online hirdetőtáblán is. Ez lehetővé tette a versenyzők számára, hogy akár már a vízen, a futamok befejezését követően rövidesen a friss eredmények álltak rendelkezésre. A hivatalos hirdetőtáblán minden alkalommal teljes eredménylisták várták a partra érkező versenyzőket.
A verseny öt-hat versenyterületen folyt egyszerre, amit a versenyirodának és nekem is folyamatosan nyomon kellett követni. Két megoldás szolgálta ki ezt az igényt:
  • WhatsApp: minden versenyterület néhány rendezője és a versenyiroda részt vett egy WhatsApp beszélgető csoportban. Itt osztottunk meg a széllel kapcsolatos információkat, és itt tudott az iroda segítséget kérni a beérkező adatokkal kapcsolatban. Ide írtam be én is mindig, hogy éppen melyik versenyterületen tartózkodom, így tudták mások is, hogy hol tudok személyesen is segíteni.
  • Státusztábla: a versenyiroda egyik falán készítettem egy nagy táblázatot, amely segítette az egyes osztályok programjainak nyomon követését. A napi figyelmeztető jelzések mellett a tervezett és a teljesített futamok számát, valamint az óvási határidőket tüntettük itt fel. Ezeken kívül a napközbeni státuszokat post-itekkel egészítették ki az irodában.
Státusztábla
A komplex lebonyolítás rendkívüli rádiós erőforrást követelt meg. A versenyrendezéshez elsősorban a Balatrönk rendszert, a versenyzőkkel való kommunikációhoz a VHF rádiós rendszert használtuk. Óriási köszönet illeti Jamrik Pétert, aki az előkészületek során rengeteg segítséget nyújtott a rádiós erőforrások megtervezésében, illetve a verseny alatt is végig nyomon követett bennünket, és szükség esetén beavatkozott, megerősítette a háttér-infrastruktúrát. Jól bevált a hierarchikus rádiós kommunikáció, azaz hogy egy kijelölt csatornán (2-A) mindig elérhető volt a versenyiroda és a versenyvezető, az egyes versenyrendező csapatok pedig saját csatornájukat használták a kommunikációra.
Versenyvezetőként aktívan részt vettem a versenyirodai feladatokban, a vízen pedig egy Bravo 6.0 motorossal követtem a futamokat úgy, hogy a négy versenynap alatt az összes pályát többször végiglátogattam. A futamokon szükség szerint segítettem pályatűzési vagy jelzési feladatokban, illetve a pályafelelősökkel folyamatosan konzultáltam, hogy konzisztens maradjon a versenyrendezőség tevékenysége. Általában úgy próbáltam megtervezni a napi programomat, hogy mindig azon a versenyterületen legyek, ahol potenciálisan a legnagyobb szükség lehetett rám. A versenyirodában folyamatosan támogattam az adminisztrációs folyamatokat, készítettem a szükséges közleményeket, és megválaszoltam a beérkező kérelmeket.


A legtömörebb mezőnyt az Asso99 osztály nyújtotta
Fotó: Lászlófy Csaba
A versenyterületek az Alsóörs-Siófok vonaltól egészen Balatonföldvárig terjedtek. A keleti medencében öt, a nyugati medencében végül kettő versenyterületet jelöltem ki. A versenyterületek közepének GPS koordinátáit és a versenyterületek sugarát a versenyutasítás tartalmazta, a versenyrendező csapatok minden esetben követték az itt szereplő adatokat. Egy alkalommal fordult elő, hogy egy osztály több hajója nem találta meg a versenyterületet. A versenyrendezőség egyik irányelve az volt, hogy csak akkor indít el egy futamot, ha a fennálló körülmények ezt megengedik, és a versenyterület kellő igyekezettel vitorlázva megközelíthető volt a környéki kikötőkből. Hazai szinten szokatlan volt a versenyzők számára, hogy akár 90-100 perc is szükséges volt a versenyterületek megközelítésére, holott egy ilyen méretű nemzetközi eseményen ez természetes. Hasznos tanulság számomra, hogy érdemes egy-két ráadás versenyterülettel tervezni, hogy rugalmasan lehessen ezeket használni a szorult időjárási körülmények között.
A nehéz időjárási körülmények nyomán arra kényszerülünk, hogy több alkalommal is korán, 9:00 órakor adjuk a napi első figyelmeztető jelzést. Az előző délutáni időjárás-előrejelzések kellő bizonyossággal jelezték, hogy ennek volt igazán értelme, ugyanis a reggeli keleties irányú szelek csak Balatonföldvár előtt tartottak ki a kora délutáni órákig. Ez volt az oka annak is, hogy az eredetileg a keleti medence középső területére tervezett kék csoport (Asso99, 11m OD és Elliott770 osztályok) az utolsó két versenynapon a Balatonföldvár előtti, az Optimist OB befejezését követően újonnan definiált versenyterületen versenyzett. A verseny végére minden osztály legalább nyolc futamot teljesített a bajnokságon, lehetővé téve ezzel a két kiesővel való számítást. Az összes tervezett 140 futamból 126-ot sikerült befejezni, ez a tervezett futamok 90%-a. A futamok minden esetben az irányelvekben rögzített körülmények teljesülése esetén rajtoltak csak el, majd a versenyrendező csapatok a legnagyobb erőfeszítéssel alakították a versenypályát a futamok során úgy, hogy a legjobban garantálják az egyenlő feltételeket a versenyzők számára.


Nautic370 rajt
Fotó: Antal Gábor
Minden versenynap reggelén, a versenyrendezőségi megbeszélést követően tartottam versenyzői értekezletet. A megnyitót követő első értekezleten nagy érdeklődés övezte a munkánkat, majd a következő napon mindössze egy versenyző jelent meg. A többi versenynapon újra egyre népszerűbbek lettek ezek az értekezletek, és akár 30-40 versenyző is részt vett rajta. Aktívan kérdeztek az előző napi tevékenységünkkel és az aznapi programunkkal kapcsolatban, így sarkallva bennünket a legjobb munkára. Úgy hiszem, hogy az ilyen nyitott fórumok segítenek elkerülni a szükségtelen pletykák terjedését, hiszen itt szemtől-szembe megvitathatók a kétséget ébresztő versenyrendezői döntések. Meggyőződésem, hogy ezek az értekezletek is hozzájárultak ahhoz, hogy csendes légkörben zajlott az esemény.
A versenyrendező csapat különböző mennyiségű és minőségű tapasztalattal rendelkező szakembereket tömörített. Az MVSZ Versenyrendező Bizottsága az idei évtől kezdődően referenciaigazolások gyűjtésével igyekszik információt szerezni újonnan feltűnő kollégákról. Az ő mentorálásukat a versenyen a megbeszélésekhez hasonlóan, két szinten képzeltem el. Én voltam felelős a versenyiroda, a pályafelelősök és a közöttem lévő kapcsolatért, a pályafelelősök pedig a saját csapatuk tagjait mentorálták. A verseny során többször biztattam a kollégákat, hogy készüljenek fel arra, hogy elképzelhető, hogy referenciaigazolást kell készíteniük. Azt kértem, hogy csak úgy készüljön igazolás, ha a jelölt előre kéri azt. Ezzel elkerülhető, hogy ezek az igazolások puszta teljesítményértékelések lennének. A Versenyrendező Bizottságnak ehelyett ugyanis olyan dokumentumokra van szüksége, amelyek tartalmát a mentor és a jelölt egymással egyezteti, szükség szerint a verseny során többször is, hogy ezzel a jelöltnek legyen lehetősége a fejlődési pályáját bemutatni.


A hétvége során többször láttunk kora őszi hajnalokat...
Számomra ez volt az első ilyen komplexitású esemény, ahol versenyvezetőként működtem közre. Korábban csak megfigyelőként láttam az ilyen szerepben dolgozó kollégákat. A saját tapasztalataimról részletes jelentést készítettem az MVSZ részére, hogy a jövőbeli eseményeik tervezésénél figyelembe vehessék ezeket. A blogbejegyzésem jelentős része is ennek a jelentésnek a kivonatolt változata.
Rengeteg munkánk van az előkészítésben és a lebonyolításban, és összességében előzetesen sikeresnek értékelem a versenyt. Természetesen a valós értékelés akkor készülhet majd el, ha a verseny valódi résztvevői, a vitorlázók is véleményt nyilvánítanak. Szeretném itt is kifejezni köszönetemet az együttműködésért és a folyamatos szakmai támogatásért a teljes versenyrendező csapatomnak, kiemelve a hat pályafelelőst, Farkas Pétert, Sipos Pétert, Verebély Tibort, Dávid Júliát, Dániel Gábort és Süle Pétert.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése